Freud és a hipnózis – Miért fordult el tőle és mit tanulhatunk ebből?
Ha a hipnózis értékes terápiás eszköz, miért hagyta abba az alkalmazását Sigmund Freud?
A kérdés gyakran felmerül, és könnyű belőle arra következtetni, hogy a pszichoanalízis megalapítója hatástalannak találta a módszert. A történet azonban ennél összetettebb.
Milton V. Kline pszichológus 1958-ban megjelent, Freud and Hypnosis – The Interaction of Psychodynamics and Hypnosis című könyvében Freud írásait és a róla szóló beszámolókat vizsgálta meg. Értelmezése szerint Freud döntésében gyakorlati nehézségek, elméleti megfontolások és személyes szakmai preferenciák egyaránt szerepet játszottak.
A könyv történeti munka: megállapításai a korabeli szakmai vitákat és Kline saját szemléletét tükrözik. Központi kérdése azonban ma is gondolatébresztő: amikor a hipnózisról alkotunk véleményt, pontosan milyen alkalmazásáról beszélünk?
A hipnózis szerepe Freud munkájában
Freud korai terápiás munkájában használta a hipnózist. Josef Breuerrel együtt foglalkoztatta az a lehetőség, hogy bizonyos tünetek összefügghetnek nehezen hozzáférhető élményekkel és az azokhoz kapcsolódó érzelmekkel.
A korabeli katartikus megközelítésben fontos szerepet kapott a megterhelő élmények felidézése és az érzelmek kifejezése. Freud később a szabad asszociáció és a pszichoanalitikus módszer felé fordult.
Kline hangsúlyozza, hogy Freud hipnózishoz fűződő viszonya nem írható le egyszerű elutasításként. A könyvben idézett szövegek között elismerő megállapítások és komoly fenntartások is szerepelnek. A hipnózissal szerzett tapasztalatok hozzájárultak ahhoz is, ahogyan Freud később a lelki folyamatokról gondolkodott.
Miért hagyta el Freud a hipnózist?
Kline több, egymással összefüggő tényezőt emel ki.
Freud számára nehézséget jelentett, hogy nem tudott minden páciensénél olyan mély hipnotikus állapotot létrehozni, amilyet szükségesnek tartott. Ez korlátozta számára a módszer alkalmazhatóságát.
Az eredmények tartósságával kapcsolatban is voltak fenntartásai. Beszámolt arról, hogy egyes tünetek a szuggesztiók hatására enyhültek, majd később visszatértek. Úgy vélte továbbá, hogy a korabeli eljárások nem tették kellően érthetővé a változással szemben ható belső folyamatokat.
A terápiás kapcsolatban megjelenő intenzív érzelmek szintén foglalkoztatták. Kline értelmezésében ezek kezelése és Freud saját szakmai érdeklődésének alakulása egyaránt hozzájárult a módszerváltáshoz.
Ezekből nem következik, hogy Freud döntése minden későbbi hipnoterápiás megközelítés megítélését is eldöntené. Azt viszont jól mutatják, milyen kérdéseket kell egy terapeutának komolyan vennie: kinek, milyen céllal, milyen eljárással és milyen eredménnyel segít.
A hipnózis és a terápiás munka különbsége
Kline egyik legfontosabb gondolata, hogy a hipnózist érdemes megkülönböztetni a benne alkalmazott terápiás eljárásoktól.
A hipnózis létrehozása önmagában még nem mondja meg, hogyan dolgoznak majd a kliens nehézségével. Más célt szolgálhat a figyelem irányítása, egy képzeleti gyakorlat, egy érzelmi élmény feldolgozása vagy egy új válasz begyakorlása.
Ez a különbség a laikus érdeklődő számára is lényeges. Amikor valaki hipnoterápiát keres, érdemes arról is tájékozódnia, milyen szemléletben dolgozik a szakember, hogyan méri fel a helyzetét, és milyen célokat tart reálisnak.
A terápiás folyamat értékét az adja, hogy a választott eszközök hogyan illeszkednek az adott ember szükségleteihez.
A kliens aktív résztvevő
A hipnózisról sokakban él az a kép, hogy a terapeuta utasít, a másik ember pedig passzívan engedelmeskedik. Kline ezt a leegyszerűsítést már saját korában is vitatta.
Szemléletében a kliens belső tevékenysége meghatározó: figyel, értelmez, képzeteket alkot, érzelmeket él át és reagál a kapcsolat történéseire. Saját tapasztalatai és elvárásai is alakítják, hogyan éli meg a folyamatot.
Ebből az következik, hogy a terápiás munka megértéséhez a kliens nézőpontját is figyelembe kell venni. Mit gondol a hipnózisról? Mitől tart? Mit szeretne elérni? Mi segíti abban, hogy biztonságban érezze magát?
Ezek a kérdések a megfelelő együttműködés alapját jelentik.
Miért számít ennyit a terápiás kapcsolat?
Kline részletesen foglalkozik azzal, hogyan befolyásolhatják a korábbi kapcsolati tapasztalatok a terapeuta és a kliens együttműködését.
Előfordulhat például, hogy valaki egy segítő helyzetben is attól tart, hogy megítélik, csalódást okoz, vagy nem teljesít megfelelően. Másnak nehézséget jelenthet segítséget elfogadni, mert ez kiszolgáltatottságérzést ébreszt benne.
A pszichodinamikus szemlélet azt vizsgálja, hogyan jelenhetnek meg korábbi érzelmi és kapcsolati minták a jelenben. A szakmai nyelv az ilyen folyamatok egy részét az áttétel fogalmával írja le.
A terapeutának a saját reakcióira is figyelnie kell. Elvárásai, bizonytalanságai vagy túlzott eredménykényszere hatással lehetnek az együttműködésre. Kline ezért a szakember önismeretét és a kapcsolat tudatos kezelését is fontosnak tartja.
A bizonytalanságot megérteni kell
Ha valaki nehezen engedi bele magát egy gyakorlatba, annak többféle oka lehet. Talán nem világos számára, mi fog történni. Lehet, hogy szeretné megőrizni az irányítás érzését, vagy több időre van szüksége a bizalom kialakulásához.
Kline megközelítése arra irányítja a figyelmet, hogy a terapeuta ezeket a reakciókat is próbálja megérteni.
A kliens bizonytalansága fontos visszajelzés. Segíthet felismerni, hogy több magyarázatra, lassabb haladásra vagy más megközelítésre van szükség. A folyamatot ehhez igazítani szakmai feladat.
A felkészültség jelentősége
Kline kifejezetten hangsúlyozza, hogy a hipnózis klinikai alkalmazásának elsajátítása jelentős időt és munkát igényel.
Egy technika ismerete mellett szükség van az emberi viselkedés, az érzelmi folyamatok és a terápiás kapcsolat megértésére. A szakembernek fel kell ismernie az alkalmazás lehetőségeit és korlátait, valamint azt is, amikor másfajta segítség indokolt.
Ezért fontos a megfelelő képzés, a felügyelt gyakorlat, a szakmai konzultáció és a folyamatos önreflexió. A klienssel töltött munkaórák akkor gazdagítják igazán a szakértelmet, ha a tapasztalatok tudatos feldolgozása is megtörténik.
Kline maga is óv attól, hogy a hipnózist mindenre alkalmas megoldásnak tekintsük. Könyvének egyik erős üzenete éppen a körültekintő, szakszerű alkalmazás fontossága.
Mit érdemes megőriznünk ebből a történetből?
Freud és a hipnózis kapcsolata arra emlékeztet, hogy egy módszer megítéléséhez ismernünk kell annak alkalmazási módját, történeti környezetét és korlátait.
Kline munkája a hipnózis árnyaltabb megértésére hív. Arra, hogy figyeljünk a kliens belső élményeire, a terápiás kapcsolat minőségére és a szakember felkészültségére. Egyúttal arra is, hogy a történeti elméleteket megkülönböztessük a mai kutatási bizonyítékoktól.
Ha szeretné megismerni, hogyan zajlik a klinikai hipnoterápiás munka, és milyen szerepet kaphat az Ön helyzetében, egy személyes konzultáció során átbeszélhetjük a kérdéseit, a céljait és a megfelelő segítség lehetőségeit.
Forrás: Milton V. Kline 1958-as könyve, különösen a Freud hipnózishoz való viszonyáról szóló fejezet, a klinikai megfontolások és az összegzés.
Hozzászólások