Hipnózis a rendelőben és otthon: mit mutatnak az új kutatások?

Hogyan válhat a hipnózis több ember számára hozzáférhető, elfogadott kezelési lehetőséggé? Ehhez a hatásosság vizsgálata mellett arra is választ kell kapnunk, milyen formában, kiknek és milyen panaszok esetén érdemes alkalmazni.

Ezúttal két, az elmúlt tizenkét hónapban megjelent klinikai vizsgálatot és egy egészen friss, még nem lektorált kutatást mutatok be Önöknek. A 2026. október 20-án közzétett előzetes eredmény az agyi elektromos aktivitás elemzésével foglalkozik; a két klinikai tanulmány pedig az otthon végezhető hipnózis lehetőségeit vizsgálja. Eltérő kérdésekre keresnek választ, mégis összeköti őket egy fontos szempont: hogyan tehetjük pontosabban mérhetővé és szélesebb körben elérhetővé a módszert?

Irritábilis bél szindróma: személyes kezelés vagy mobilalkalmazás?

Snijkers és munkatársai 2026 júliusában megjelent, lektorált kutatásukban 230, irritábilis bél szindrómával – IBS-sel – élő résztvevőt osztottak véletlenszerűen három csoportba. Tizenkét héten keresztül személyes hipnoterápiát, okostelefonon elérhető, önállóan követhető hipnoterápiát vagy online pszichoedukációt kaptak. Utóbbi a betegség megértését és kezelését segítő tájékoztatást jelentette.

Az előre meghatározott, legalább 30%-os hasi fájdalomcsökkenést előíró válaszkritériumot a személyes kezelés csoportjában 48%, az alkalmazást használóknál 33%, a pszichoedukáció mellett 22% teljesítette. A személyes hipnoterápia előnye a kontrollhoz képest statisztikailag is meggyőző volt: az esélyhányados 3,48, a 95%-os konfidenciaintervallum 1,68–7,20 volt. Hat hónapos utánkövetésnél mindkét hipnoterápiás csoport kedvezőbb eredményt mutatott a kontrollnál.

Az alkalmazás személyes kezeléssel összemérhető hatásosságát ugyanakkor nem sikerült igazolni. A két forma különbségének bizonytalansági tartománya ehhez túl széles volt. A hiányzó naplóadatok, az eltérő együttműködés és a vakítás hiánya is korlátozza az értelmezést; a hipnoterápiás csoportokban több nemkívánatos eseményt jelentettek.

A kutatás a hozzáférés bővítését támogatja, miközben megmutatja: a digitális forma eredményességét külön kell vizsgálni, és a személyes terápiás kapcsolat értékét sem érdemes alábecsülni.

Önállóan végzett hipnózis a menopauzás hőhullámok enyhítésére

Elkins és munkatársai 2025 novemberében, a JAMA Network Open folyóiratban közölt, lektorált vizsgálatában 250 posztmenopauzás nő vett részt. A hathetes, hangfelvételekkel végzett hipnózisprogram hűvösségélményt felidéző képzeleti elemeket és relaxációs szuggesztiókat tartalmazott. A kontrollcsoport fehér zajra épülő, álhipnózisként kialakított programot kapott, amely a részvételhez kapcsolódó figyelem és elvárások hatását is igyekezett figyelembe venni.

A hőhullámok gyakoriságát és súlyosságát összesítő pontszám hat hét alatt 53,4%-kal csökkent a hipnóziscsoportban, szemben a kontroll 40,9%-os javulásával; a különbség statisztikailag szignifikáns volt, p=0,04 mellett. A mindennapi tevékenységek zavarása is nagyobb mértékben enyhült.

A kontrollcsoport jelentős javulása miatt az 53,4%-os csökkenés egészét nem tulajdoníthatjuk a hipnózis sajátos összetevőinek. Tizenkét hétnél az adatot szolgáltatók között legalább 50%-os javulást 60,4%, illetve 42,2% ért el; a különbség 18,2 százalékpont volt, 4–31 százalékpontos konfidenciaintervallummal. Ez a lemorzsolódás miatt óvatosan értelmezendő.

A résztvevők társadalmi és etnikai összetétele korlátozza az általánosíthatóságot, a hosszabb távú hatás pedig további kérdés. A vizsgálat mégis érdemi érvet ad egy meghatározott panaszra kidolgozott, otthon használható program hozzáférhetővé tétele mellett.

Agyi aktivitás és mesterséges intelligencia: ígéretes, de előzetes eredmény

Wrobel és munkatársai 2026. október 20-án közzétett preprintje 62 férfi EEG-adatait elemezte. A résztvevők vezetett imaginációs vagy kontrollként alkalmazott kognitív feladatban vettek részt. A kutatók gépi tanulással kerestek a csoportokat megkülönböztető mintázatokat.

A legjobb, véletlenszerű adatszétosztással kapott egyedi modell pontossága 82% volt. Szigorúbb ellenőrzésnél azonban, amikor a tesztelt személy adatai nem szerepeltek a tanításban, egyes eredmények jelentősen visszaestek. A homloktáji területen az átlagos pontosság 64,6% maradt; több időablak együttes elemzésével a prefrontális területen 73,8%-ot értek el.

Ez arra figyelmeztet, hogy egy algoritmus az adott személyre jellemző jeleket is megtanulhatja a keresett állapot helyett. A kis, kizárólag férfiakból álló minta, a független külső ellenőrzés hiánya és a lektorálás előtti státusz jelentős korlát. Az elérhető absztrakt konfidenciaintervallumot nem közöl.

Ez nem kezelési hatásossági vizsgálat, és nem igazol rendelőben használható „hipnózismérőt”. Jelentősége egyelőre a mérési módszerek fejlesztésében van. A vezetett imagináció eredményeit pedig önmagukban nem tekinthetjük minden hipnózis- vagy hipnoterápiás eljárás bizonyítékának.

Hogyan segíthetik ezek az eredmények a hipnózis szélesebb körű elfogadását?

Véleményem szerint három irány rajzolódik ki.

• Konkrét panaszokhoz konkrét bizonyítékokat társíthatunk. A meghatározott betegcsoportban mért fájdalom- vagy tünetcsökkenés érthetőbb alapot ad a szakmai párbeszédhez, mint az általános hatásígéretek.

• A hozzáférést ellenőrzött programokkal bővíthetjük. A digitális megoldások értékét a tartalmukhoz és célcsoportjukhoz illeszkedő vizsgálatok mutathatják meg; ezek alapján lehet átgondolni a személyes és otthoni munka kapcsolatát.

• Az átlátható kommunikáció bizalmat építhet. A bizonytalanságok, a korlátok és az előzetes eredmények egyértelmű megnevezése segít abban, hogy az érdeklődők és az egészségügyi szakemberek reális elvárásokkal forduljanak a hipnózis felé.

  
  

Források

1. Snijkers, J. T. W. és mtsai. (2026). In-person therapist-delivered hypnotherapy versus smartphone-based self-guided hypnotherapy in IBS: a multicentre three-armed randomised controlled trial. Gut. DOI: 10.1136/gutjnl-2026-338385

2. Elkins, G. és mtsai. (2025). Self-Administered Hypnosis vs Sham Hypnosis for Hot Flashes: A Randomized Clinical Trial. JAMA Network Open, 8(11), e2542537. DOI: 10.1001/jamanetworkopen.2025.42537

3. Wrobel, K. és mtsai. (2026). EEG-Based Classification of Hypnotic Susceptibility Using Two-Dimensional Convolutional Neural Networks. arXiv, preprint; az ellenőrzéskor nem lektorált közlemény. Eredeti publikáció és absztrakt